Mitől fázik az ókori munkásember? Tele van Qi-vel vagy a test súrlódásával?

A meglévő cikk kibővítésével vizsgáljuk meg részletesebben a témát. Először is, fontos figyelembe venni az éghajlati hőmérsékleti különbségek jelentőségét a történelem során, mivel ezek döntő szerepet játszottak az emberi civilizáció különféle aspektusainak kialakításában. Mr. szerint Zhu Kezhen "Kínában az éghajlatváltozásról szóló előzetes kutatás közel 5000 év alatt" című könyve Kínában négy fő hőmérsékleti ingadozás volt 5000 év alatt.

A Xia-Shang korszak (BC3000-BC1100) alatt Kína viszonylag meleg éghajlatot tapasztalt. Úgy gondolják, hogy ez az időszak volt a legmelegebb a kínai történelemben, bőséges mezőgazdasági erőforrásokkal. A ruházat ebben az időben könnyű és kényelmes volt, mivel az időjárás nem volt szükség nehéz ruhákra. Az északi régiók embereinek nem kellett délre vándorolniuk, és ennek eredményeként a Sárga -folyó medencéje virágzott.

A Western Zhou-dinasztia (BC1100-BC850) a kínai történelem első hideg időszakának kezdetét jelölte. Ez a hidegebb éghajlat jelentős hatással volt az akkori társadalomra és kultúrára. Ebben az időszakban azonban a tavaszi és őszi és harcos államok, majd később a Qin és Han dinasztiák jelentkeztek. A kínai kultúra a nap melege alatt virágzott.

Az AD1-AD600-tól, a Kelet-Han-dinasztia, Wei, Jin, az északi és a déli dinasztiák néven ismert időszakban a második hideg időszak a központi síkságokat érintette. Ezt a korszakot a nomád csoportok inváziója és a politikai és kulturális befolyások déli migrációja jellemezte. Ennek eredményeként a Jangze -vízgyűjtő a kínai civilizáció fókuszpontjává vált, amelyet az északi betolakodók fokozatosan építettek.

Az AD600-AD1000-ből a Tang-dinasztia virágzó korszakát és a Song-dinasztia egyesülését a harmadik meleg időszak támogatta. Ez lehetővé tette egy erős és egységes kínai állam kialakulását, ami a különféle területeken jelentős előrelépésekhez vezet. A Déli Song -dinasztia vége azonban Hangzhou -ban, az AD1200 körül, sokkal hidegebb éghajlatot tapasztalt, mint a mai nap.

A negyedik és az utolsó hideg időszak egybeesett a Ming-dinasztia halálával, ami a Manchu által vezetett Qing-dinasztia emelkedéséhez vezetett. A kihívást jelentő éghajlat ebben az időben jelentős akadályokat jelentett a kínai uralkodók és emberek számára.

Érdemes megjegyezni, hogy az éghajlati viszonyok manapság továbbra is ingadoznak, emlékeztetve minket az időjárási minták tartósságára. A technológiai fejlődés azonban azt jelenti, hogy az embereknek már nem kell aggódniuk a szélsőséges hideg vagy fagyasztási körülmények miatt. A havas északkelettől a Lianguang melegebb régióiig a modern technológia lehetővé teszi a kényelmes életet még a leghidegebb környezetben is.

A ruházat témájához továbblépve a Tang-dinasztia divatja, amelyet az ikonikus "Hanfu" és a fél ujjú Tang jelmezek jellemeznek, több mint 2000 évig tartottak. A téli ruhadarabok a tang és a daldinasztiák során vastagabbak voltak, mint a nyáron viseltek, ami a józan ész. A korszak nyarai jelentősen nedvesebbek voltak, mint a mai éghajlat, hozzájárulva a enyhébb északi időjárási viszonyokhoz.

Az ételek szempontjából érdekes megjegyezni, hogy a tengerparti krokodilokra való hivatkozások a Tang és a daldinasztiák során jelentek meg. Ezek a krokodilok azonban nem voltak olyanok, mint a mai Jangze folyóban; hasonlítottak a trópusi Sea River -medencékben. Ez idő alatt a polgári tisztviselők jelentős státuszt gyakoroltak a társadalomban. Még olyan hatalmas császároknak, mint Tang Taizong, meg kellett hallgatniuk a tisztviselők tanácsát. A történelmi dokumentumok, mint például az ősi képzés, amely megakadályozza, hogy a császár megölje Su Shi -t, kiemeli ezen tisztviselők hatalmát. A császárok gyakran a büntetés egyik formájaként száműzték a távoli régiókba, és ez a gyakorlat hozzájárult az emberek déli migrációjához. A durva déli éghajlathoz nehéz ruházat, például teljes fegyveres köpenyek, zokni, vastag zokni, fehérneműk, kalapok és szőrmenyők használatát kellett használni. Szélsőséges esetekben az emberek több paplanot rétegeznének a meleg tartás vagy a kandallók felhasználása érdekében a kényelmes hőmérséklet fenntartása érdekében.

A kandallókról beszélve érdekes látni, hogy korai fejlõdésük az ókori Kínában. A kandallókhoz hasonló kályhákat az udvarlók és a nagy háztartások használták, míg a hétköznapi emberek tűzifára és faszénre támaszkodtak, hogy melegen tartsák. Különböző fűtési technikákat hajtottak végre, például egy doboz hozzáadása a kandallóon kívül a hőmérséklet szabályozásában és a hulladékok belépésének megakadályozásában. Az udvarlók kifinomult életmódja tükröződik az alkalmazott figyelemre méltó fűtési módszerekben.

Ezenkívül az üvegházak létezése az ókori Kínában az akkori fejlett mezőgazdasági gyakorlatok bizonyítéka. A Han -dinasztia idején a zöldségeket üvegházakban termesztették, és még a „Warm póréhagymát” is termesztették a felső osztályban. A "téli téli meleg póréhagyma" fogyasztását a Nyugat -Han -dinasztia "só és vaselmélete" dokumentálták. Noha az üvegházhatású technológiák bizonyos tisztviselők ellenállással szembesültek, a zöldség üvegházak voltak jelen Chang'an fővárosában, egyedülálló és kedvező éghajlatot teremtve a termesztéshez.

A kínai történelem során bizonyítékok vannak az emberek találékonyságára és alkalmazkodóképességére. Az innovatív fűtési technikák, például a kandallók, a fejlett mezőgazdasági gyakorlatok, például az üvegházhatást okozó termesztés fejlesztéséig, a kínaiak hihetetlen képességet mutattak az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások leküzdésére. Ma megünnepelhetjük a technológia fejlődését, amely kiküszöböli a nehéz túlélési stratégiák szükségességét, és lehetővé teszi számunkra, hogy kényelmes életet éljünk még a leghidegebb időjárás esetén is. Az őseinktől származó bölcsesség és tanulságok továbbra is vezetnek minket, amikor navigálunk a jelen és a jövő folyamatosan változó éghajlati körülményeire.