Bai Juyi és a kandalló fantasy története

Egy havas téli éjszaka mélyén egy magányos alak ült a kandalló mellett, elmélkedésbe merülve. Egy pohár bor és egy kötetnyi könyv díszítette az asztalt, de a benne rejlő vers hamarosan a tavasz élénk színeibe öltözött. A férfi magában tűnődött, észrevéve, hogy mennyire jobban szereti a kandalló melegét és ropogó lángjait, mint a 21. század száraz, hideg légkondicionálóját. Ahogy telt az éjszaka, a kandallóban lévő fa ropogása elhalványult, megnyugtatva a környezetet. Érezte a késztetést, hogy felkeljen, de végül engedett az életkorral járó korlátoknak. Vajon kellemetlen az öregedés, tűnődött?

Hangcsou városa az évtizedek során kétségtelenül megtapasztalta a hullámvölgyek sorát, ami érthető módon kifárasztotta. A költészet királyaként ismert Bai Juyi éveken át járta az irodalom birodalmát, kétségtelenül kifárasztva őt. Az idők során Li Bai meghódította a Tang-dinasztia költészetét, míg Bai Juyi verseivel meghódította a világot. Azonban kevesen tudták, hogy az igazi Bai Juyi 37 éves korában halt meg, miután anyja akarata ellenére házasságra kényszerítette. Egy félreértett lélek volt, aki örökre saját létezésének csapdájába esett.

Az éjszaka sötétsége egyre mélyült, csak a kandalló ragyogó fénye szakította meg a bekúszó álmosságot. A szobában uralkodó kényelem és meleg szöges ellentétben állt a kinti dermesztő hideggel. Vajon puszta ellentmondás volt, vagy ennél több? Bai Juyi tekintetét a táncoló lángokra szegezte, abban reménykedve, hogy válaszokat talál a lenyűgöző látványukban. Vajon megérte élete utazása? Gu Quan 16 évesen isteni ihletet tapasztalt, és 30 évesen rangos elismeréseket kapott, de mindez túl múlékony volt, elfedte a társadalmi elvárások, mint például a vagyon, a kapcsolatok és a siker. Miért aggódott ennyire? Mitől félhetett? Vajon az emberek nem Bai Juyinak tartják majd? Az ilyen gondolatok abszurdak voltak! Elhessegette múltja aggodalmait, és a rejtélyre koncentrált, amely ezen az éjszakán látszott feltárulni előtte.

Valami nem stimmelt. Mi történt, ami megzavarta ezt a békés éjszakát? Lehet, hogy mindez csak álom? Mégis úgy érezte a tűz melegét, mintha valóságos lenne. Bai Juyi tovább bámulta a kandallót, vágyakozva a mögötte rejlő jelentés megfejtésére. De a dolog továbbra is rejtélyes maradt. Hogyan lehet egy egyszerű tárgynak irányérzéke, hogy balra vagy jobbra néz? A kandalló melletti jegyzeteire írt szavai gyakran nagy részletességgel ábrázoltak jeleneteket, maga a tűz azonban egyre intenzívebbé vált, hasonlóan az idősebb generációhoz, amellyel Bai Juyi azonosult. Alkonykorában a Tang és a Song dinasztiák hagyományaiban és szokásaiban talált vigaszt, a Zheng-kúria kandallója mellett keresve a melegséget. A szerző szemszögéből tagadhatatlan magányérzet volt, egy ellentmondás Bai Juyi pszichéjében, amely egyensúlyba hozta a szerencsétlenséget és a szerencsét. Művészi álarca mögött egy drámai élet húzódott meg, és a káosz közepette még mindig volt tér a művészi felfedezésre és fejlődésre, amelyet az anyagi vágyak nem érintettek.

Gondolataiba merülve, Bai Juyit a tűz haldokló parazsa zökkentette vissza a valóságba. Ismerős nyugtalanságot érzett, egy fantasztikus sodródást a szívében. Kétség lopózott be, hasonlóan Zhuang Gong álmához, miszerint pillangó, vagy egy pillangó, amely arról álmodik, hogy Zhuang Gong. Ennyi elég volt. Aznap éjjel nem tudott aludni, ezért úgy döntött, felkel. Kr. u. 700-ban, a kor modern technológiái által még érintetlenül hagyva, a hold és a szél harmóniában teremtve olyan légkört, amely kedvezett a költészetnek. Bai Juyi szorosan maga köré húzta a takarót, néhány fahasábot dobott a kandallóba, és szorosan összekulcsolta a kezét, hogy érezze a meleget. Abban a rövid pillanatban ezernyi gondolat cikázott át az agyán. Mintha már néhány száz szó lakozott volna benne, készen arra, hogy papírra vesse. Hálát fejezett ki az éjszakának, a benne lakozó léleknek és a kandallón lebegő fantasztikus sodródásnak. Egy olyan korban, amely még mindig dédelgette a tiszta szavakat és verseket, élvezte a lehetőséget, hogy gyönyörködhessen szépségükben, nevethessen és sírhasson szavalásuk közben.

A tegnapi napra, a hold szépségére és a dermesztő északi szélre visszaemlékezve Bai Juyi nem tudta megállni, hogy ne borzongjon. A csangani éjszakák mélyek és áthatóak voltak. Vágyott rá, hogy kiadja érzelmeit, hogy kiöntse szívét az írásba. Gondolatait összekapcsolja érzelmeivel, ecsetvonásaival táncol a papíron, megragadja érzései lényegét. Néha a történetek nem szigorú logikáról vagy sűrű leírásokról szóltak, hanem inkább az ablakon kívüli hópelyhek finom táncán keresztül fejezték ki magukat, tükrözve Bai Juyi elméjének állapotát. A "Ne érezd a trombita forgását" szavak talán a tűz szikráinak törékenységét szimbolizálják, de Bai Juyi számára valami mélyebbet jelentettek. Mik a mennyország csodái? Mik az isteni tehetségek?

Miközben a kandalló lassan kialudt, Bai Juyi a sors jóságán elmélkedett. Minden egyes nappal az élet függönyei legördültek, összekeveredve az idő lényegével. A szeretet és a gyűlölet összefonódott, ahogy az évszakok is változtak az év során. Megértette azonban, mennyire fontos megőriznie jólétét, felismerve az élet gazdagságának múlandó jellegét. Néha egy történet túllépett a puszta logikán; a szívében visszhangzott. A hópelyhekhez hasonlóan Bai Juyi is sok vihart átvészelt, de mindezek alatt ellenálló maradt.

Ahogy a nap felvirradt, új fejezet nyílt Bai Juyi életében. A kibővített cikk lehetőséget adott neki, hogy mélyebben elmélyedjen önvizsgálatában, feltáratlan területeket fedezzen fel. Minden egyes új szóval a téma következetesen visszhangzott, visszhangozva az eredeti mű érzéseit. A megnövelt szószám szabadságot adott a részletesebb kifejtésre, a költő lelkében kavaró bonyolult érzelmek feltárására. Valóban, Bai Juyi éjszakája álmatlan volt, de végül az elhatározása győzedelmeskedett, és arra ösztönözte, hogy keljen fel, és ölelje magához egy új nap ígéretes hajnalát Kr. u. 700-ban, egy olyan korban, amelyet még nem érintett a modern technológia, és ahol az ember eligazodhatott a költészet és a történelem finom árnyalataiban.